DE EXPOSITIONE FIDEI ORTHODOXIE AUCTORE JOHANNE DAMASCENO DISSERTATIO THEOLOGICA DOGMATICO -BISTORICA. CUJUS PARTEM TERTIAM EX SPECIALI SACIUE REGIME MAJESTATIS GRATIA ET VENIA MAX. VEN. FACULT. THEOL. UPSAL. P. P. MAG. DOC. CAROLES JULIUS LÉNSTRÖM S. S. THEOL. CAND. STIP. OXENSTJ. ET FERDINANDUS GESTR. ALEX. LÖNNER HELSINGI. IN AUDIT. ECCLES. DIE XI DEC. MDCCCXXXIX. Η. Ρ. M. S. UPSAIIE EXCUDEBANT REGIAE ACADEMIAE TYPOGRAPHI. //
Den huldaste Moder och de käraste Syskon af sonlig kärlek och broderlig lillgifvenhet Ferd. Alex. Lönn ε π.
21 imaginem ante Lominem: προ της αν$ράπχ κλάσεως., ί'πρεπε γαρ πρώτον τ ην νοηρχν χσίαν χτισ$ηνκι, και χτω τ ην αίσ^ητην, xui τότε εξ αμφοτέρων τον αυτόν αν$ ωπον\ II, 3. Angeli sunt Spiritus finiti, leves, ferventes, pe netrantes, acres, intelligentes, voluntate liberi, et, cum hominibus quidem comparati, incorporei, Dei nrunere, non naturå, immortales, Dei ministri: " ΔγγεΧος έσίν χσία νοερά, αεικίνητος, αυτιξχσιος,- ασώματα, Θειρ Χειτχργχσα, κατα χάριν εν τγ φυσά το a&avarev ειχηφυιχ, ασώματος και ίίυχος, "οσον προς ημας. παν γαρ συγκρινόμ-ενσν προς Θεον.,,παχυ τε και υχικον.. II, 3. οι αγγέχοι Χογικοι οντες αυτεξχσιοι υπάρχχσι, και ως κτισοι καΐ τρεπτοί. II, WJ. Circumscripli Slint: περίγραπτοί είσιν Ιτε γαρ είσιν εν τψ χρανω, χκ είσιν εν τη γγ.. χ περιορίζονται δέ υπο τειχών, δυρων, κλείθρων, σφραγίδων, αόριτοι γαρ είσιν... * γαρ κχ$ό είσιν, έπιφαίνονται τo7s άξίο'ς... αλλ' εν μετασχηματισμοί,, νόεε δέ οντες, εν νοητοίς και τοποιε είσιν, is σωματικως περιγραφόμενοι' II, 3. At eosdem, utpote circum scriptos, creaturas, non vero creatores esse, contra Gnosticos observat: κτίσματα οντες, in είσι δημιουργοί. II, 3. Nec, cum in coelo sunt, ill terra versantur, nec cum a Deo in terram mittuntur, in coelo remanent. Ceterum nec moenibus, nec foribus, nec repagulis, nec sigillis cohibentur, nam certis nullis sunt terminis definiti aut coerciti; spiritualiter, non corporis modo, präsentes; prrrscientes quidem fulura, quatenus Dei gratia illustrati, nec vero omniscientes: τα μέν μέλλοντα, χδέ ο' αγγεχοι τ χ Θεχ, Ιδέ οί δαίμονες οϊδχσιν' ομως προχέγουσιν' οι μέν αγγεχοι, τ χ Θεχ αυτοίς αποκαχυπτοντος-, και προχέγειν χεχεΰοντος ' 'ί,β'εν 'όσα Χέγχσι, γίνονται. προχέγχσι δέ και οι δαίμονες, ποτέ μεν τα μακρχν γινόμενα βλέποντες, ποτέ δέ Τοχαζόμενοι' ο'θ'ίν και τα ποχχα φεΰδοντχι. Π, 4.J potestatem suam Ο- mnem Deo debentes: Ουκ εχουσιν εξχσίαν κατα τίνος. χδέ ίσχυν, ει μη εκ τ χ Θ/χ οικονομικών συγχωρουμ/νοι.. παραχωρήσεως Θεχ γινομένης και ίσχυχσι, και μεταβαλχονται, και μετασχηματίζονται εις θί: ν $έχχσι σχήμα κατα φχντχσίχν II, 4.; matrimonio non gaudentes: μη γαμχ χρηζοντες. II, 3. Lumina sunt (II, 3. Cfr. Greg. Naz.) secundaria spiritualia, ex primaria illa iuce, omnisque principii experte, splendorem habentia; quibns nec lingua opus sit, nec acribus, sine ulla quippe prolati sermonis ope sua invicem sensa communicantibus et consi'lia. ßoni omnes creati sunt, quamquam alii in bono perseverarunt, alii, per abusum liberi arbitrii, rnali exstiterint. Boni, a Spiritu S., nec suapte natura, sanctificati, ad malum moveri quidem, quamvis difficillimo negotio, pos- Slint: δυσκίνητοι προς το κακόν και in ακίνητοι' νυν δέ και ακίνητοι, χ φύ σει, αχ7.α χχριτι,^καί τγ τχ μονχ χγχ$χ προσεδριίω. II, 3. j ab omni affeclione band immunes, quamvis nobis superiores.; Deum, cujus visione nutriuntur, celebrantes: εν έργον έ'χουσι υμνίίν τον Θεον καίί 3.
22 Χειτχργιΐίΐ ΆεΙω χυτζ Βε\ήματι. II, 3. 'Og-ωντις θιον.., τχΰτην τςαφην 'έχοντα. II, 3.; regionum terra? singularum custodes (Cfr. Clem. Alex, et Nemes.): φυλχττοντες tu μίξη T'rji yns xxi esvxv xxi τόπων προϊτχμενοι... tu xus? v/aus οίχονοχουντις xxi βοη^ουντες t/μιν. II, 3..j mali quidvis humani corporis et anirni depulsores: hi χυτών όχίμονες χπελχννοντχι, νόσοι φυγχόεύοντχι, χσ^ενεΐς Άεξχπεύοντχι, τυφ~κοι χνχβϊ επουσι, Χέπρο,ι xxsxiροντχι, πείξχ,σμοί xxi uvlui Χνοντχι ('de sanctis) IV, 15.; tnuneribus, a Deo demandatis, funguntur. Incertuin est, sintne subslantia»äqua les; at luce sunt et ordine inasquales: είτε ίσοι χχτ Ζσίχν, είτε ό\χφέο Λ- Tts χλλ>;λων, kx έσμεν... $ χφέξοντες όε «λλί/'λωχ τω φωτισμω xxi τγι τχ σα, ει'τε προς τον φωτισμον την τχσιν ε'χ-,ντιϊ, η προς τη.ν τχσιν τζ φωπσμχ μετέχοντες, xxi χλλή^χς φωτίζοντες, τό ύπερέχον rys τχξεως η φύσεως.. ol υπερέχοντες τοις υποβεβη*οσι μετχόιόόχσ' τζ τε φωτισμζ, καί της γνωσεως' II, 3. Ordinem, quem illis primus assignavit Pseudo-Dionysius, pro bat Noster: II, 3. ΪΙρωτην μεν ε tv χι φησι την ne ρι &εον Ζσχν xei, xxi προςεχως, xxi χμέσωί ηνωσ^χι πχρχόεόομένην, την των χπτερυγων Έερχφιμ, χχί των ποχυομμ χτων χερχβιμ, χχτ των χγιωτχτων Αξόνων' Ζευτέξχν, την των κυριοτήτων, xxi των (Ιυνχμεων' xxi των ι χσιων ' τρίτχιν όέ χχί τεχευτχΐχν, την των χρχων, xxi χρχχγγέλων, xoci χγγέλων. Mali auteiu Atlgeli, Daemones, quia intelligentes, etiam liberi sint necesse, quia creati, etiam mutabiles: τχ μλννοητχ, χγγέλχς φημι, xxi φυχχς, xxi ύχίμονχς χχτό <προχίρεσιν, την Tt ev τω χχλω προχοπην xxi εχ τον κχ\ου χποφοίτησιν, έπιτιινομίνην re xxi υφιεμένην' II, 3.; qua de caussa superbia elati: μη ένέγxxs τον φωτισμον, την τιμήν, ην χύτω ό όηχιχργος εό'ωρήσχτο. 1. C., sponte peccare et mali fieri potuerunt: ποάεν Zv η χμχοτίχ της χύτεζ&σΐχ γνώ μης τζ ό'ιχβολα εύρημχ' xxxos Ζν α ίιχβολος^ κχ$ό μέν y'eyovtv, k κχ*ό<, αλλ uyxfyas* xyyixos γχρ φωτεινός xxi λχμπροτχτος υπο τζ όημιχξγζ έχτιτχι, χυτε ουσιος ως Χογιχος' εκχσίως re της χχτ χ φυσιν χρετης χπεψοίτησε, xxi ev τφ ζόφω rys χχχίχς yéyove.. IV, 20. Poenitentiam autem numquarn sunt acturi, quia corporei et debiles ut homines non sunt: χνεπί^ιχτος μιτχνοίχς, 0τι xxi χσωμχτος. ό yxg χνάξωποί $ix την τ χ σώμχτος χσ^ί vgixv μετχνοίχς ίτυχιν. II, 3. μετχ την έχπτωσιν kx έτι ν χυτοΐς μετχνοικ, uffneg kii τοϊς xvb'gtοτοις μιτχ τον Βχνχτον. II, 4. μer χ ryv éx προχιοίσεως έχπτωσιν, την ev Tig χχχιy χμετχμίλητον έσχε, χχί χτξεπτον πχγιοτητχ, II, 3θ. (Coiltrarium vult Greg. Nyss., quam hac in re derelinquit Noster, doctrinre, in eccl. gra?ca sancitae, adstipulatus). Utcnmque mali quidvis efficiant, οτχσχ χχχίχ εξ χυτών enevoys'n, xxi tu χχχ^χξτχ πχ^η' xxi πξοσβχκκειν μίν τφ χν^ξωπω συνέχωgn^nrxv, βΐχζεσ^χι åé τινχ ουχ ισχΰχσιν' εν ημιν yxg ετι $1%χσΒχι την προςβολην, χχί μη ίε χσ$χι* II, 4. τοσούτον ισχυσβν η τΐ sovngk χχχίχ χχτχ rys τ"ων χν^ρωηων φύσεως, ω σε xxi τινχς εις το χλογωτκ-
s5 >* v τον xui πάντων των κακών χάχιτον καταγαγιΐν rys άπωλιίαε βάρα^ρον, τό λέ γειν μή είναι Θεόν I, 3., vim tarnen inferre nullam possunt bominibus (II, 4.), quippe quibus data polestas, eorurn sponte admittendi vel repellendi incitamentum. Ad ignis aeterni poerias damnati sunt: πυρ το άσβεσον και ή κόλασα atåvtos (II, 4). Providentia (cujus notionem maximam partem ex Nemesii: de nat. homin. sumsit) est procuratio et gubernatio sapiens rerum, qu sunt (II, 2g ): ή εκ t'is τά 'όντα γινομένη επιμέλεια vel βκλη Θεά, όι ην πάν τω τά 'ίντα την προσφορον όΐί^χγωγην λαμβάνει* Argumenta, quibus Pro videntia esse probalur, ex Patribus repetita sunt: i) e rerum contemplatione, qu impedit, quominus fortuito cuncta ferri putemus: και αυτή η τηs κτίσεως συνοχή, και συντήρησα, xxt κυβέρνησα όιόάσκιι ημάς 'ότι έσί Θεός, ό τόό'ε ίο παν συτησάμ tvos, και συνέχων, και ciii προνοί' fitvos, 2) e ratione, demonstrante, a) parum valere creatorem et providentem, ni Creator ipse idem esset providens: τι τό τάξαν τά άράνιχ και επίγεια.,, τ ι τχυτχ εμι%ι, κχι tμλρισε', τ'ι τό ταύτα κίνησαν και άγον την άληχτον φοράν και άχωλυτ ον; τ is ό τεχνίτης τούτων; χ ρ άχ ό π εποιηκως αυτά. κ γάρ τω αυτομάτω όωσομεν την τοιαυτων όόναμιν. 1, 3. ανάγκη τον αυτόν tivat ποιητην των όντων και προνοητην' %τε γάρ πρέπον, 'άτι άκόλου^ον, άλλον μεν ποιητην είναι των 'όντων, και άλλον JV προνοητην' άτω γάρ εν ά- σ^ενιίορ πάντως ειαίν αμφότεροι' ό μεν τά ποιι7ν, ό όέ τ κ προνοιΐν, ό Θtos τοίνυν έσίν ό τι ποιητης και προ\οητής\ II, 2g.-, b) bonum non esse, nisi, ut homo suis ipse liberis, is quoque mundo consuleret: μόνος ό Θεός εσι φύσει αγαθός και σοφος' ως kv αγχ2ος προνοεί' ο γαρ μη προνοων, εκ αγα- Sos' και γάρ και οι άνθρωποι, και τα αλόγα,, των οικείων τεχνών προνοάνται φυσικώς, και ό μη προνοων, φέγεται' ως όε σοφος, άρισχ των 'όντων επιμιλιτ τ χι, II, 2g. Huc pertinet Theodicect. Deus est caussa mali, non quidem quatenus per malum intellectum si t peccatum, sed quatenus omne sit malum modo physicum, quod quidem in se malum non est, pariter ac tenebr non aliquid, sed privatio lucis; (Plalonicum μη lv, Patribus gr cis communis definitio mali), ex malo contra boni quidvis profert: τό κακόν εόέν ε'τερόν εσιν, ει μη σ'ερησα τά άγχ$ά, και εκ τά κατα φυσιν εις το παρα φυσιν παραόρομη, άόέν γάρ κακόν κατά φυσ>ν' παντα γχρ οσα έποίησιν ο Θεός καλά λίαν κα$ό γέγονιν.. * κακία άκ άσίχ τ'α ετ'ν, εόέ κσίας ιόίωμα, αλλά συμβιβηκός.. IV, 2θ. Malum morale permittit libero quippe arbitrio pr ditis: της όέ προνοίας, τά μέν κατ ευόοχίαν ts'ι, τα όέ κατα σνγχωρησιν' κατ ιυόοχ'ιαν 'όσα αναντιρρήτως εισιν άγα$α' II, 2g. χχ ws τβ «-*
S'4 βνεργήσχντο* ίκ\ηητέον, αλλ' cas τχ εχ πχρχχωρησα- το*, δ'χ το χντε χσιον, κχί το χβίχσον έΐνχι το χχλόν. IV, ig. Jusfum in calamitates sinit incidere, latentem sie suam virtutern aliis proditurum, ex. gr. Jobum; aliquid interdum iaiquius aliis accidere permittit, ut per lioc, quod iniquitatis tantum speciem ferat, magnum aliquid et miraridum: patretur, ex. gr. crux; vel ne justus labatur, vel iliecebris potestalis occoecettir, vel ut alii ejusdem exemplo deterreantur, ex. gr. Lazarus et dives, vel ut aemulationis studium in malo tolerando excitetur, ex, gr. martyres; in obsccenum facinus quosdam ferri permitlit, ut gravius exstirpetur Vitium. Malos deserit, partim ut emendentur, partim ut, in bonam frugem redire nolentea, puniantur: II, 29. της Si εγκχτχλείψεώς ticiv εί δη δυο' ε'τι γχρ εγκχτχχειψις οικονομική, κχι πχιδευτικη, κχι ε'σιν εγκατχλειφις τελεία χπογνωσική, Quod ad Theodiceåm nonnihil stabiliendam valuit, distinctio est inter voluntatem Dei (II. 29.) primariam antecedenttm (προηγχμενον, έ"κημχ κχι ευδοκίχ, έ χυτχ ov), qua omnes Deus salvos vult, non enim in> poenam crealos, et consequetitem vel permittenlem Vel reprobantern: χρη Si ιίδένχι, ως o Θεος προηγαμένως d-txsi πχντο' ( cm- Bfjvxij κοβί της βχσιλείχ* χυτχ τυχε7ν. χ γχρ επί το κ.ολχσχι επλασιν ημ«ί ; αλλ«προς το μετχσχε7ν της χγχβότητος χυτίί, ω* uyxsös' χμχρτχνοντχ* Si Οδέλει κολχζεσ^χι, ms δίκαιο*. λέγεται hv, τ ο μέν πρώτον, προηγούμενο* θέλημα, χμ ι ευδοκία, έ uv τχ ov' το Si δεύτερον, επόμενον Βέλημχ, ku! πα.* ξ χχωρησις, ε ημετέρα* αίτιας. χχί χυτή δι ττη, η μεν οικονομική, πχϊ παιδευ τική ngos σωτηρία ν, i] Si απογνωτίκη πρ os τιλείχν κολχσιν' τχύτχ δε επί των χχ εφ ημ7ν, ΙΙ> 2g«έπομενον Β'έλημχ κχί παρχχωρησις, ε η,αετέρχ* αίτια*' διττή, η μέν οικονομική, και παιδευτική προ* σωτηρίχν, i) Si απογνωτικη προς τελείαν κόλχσιν. τχυτοί Si ϊπι των χκ εφ' ημ7ν' των δi εφ' η μ7ν, τχ μέν αγα^χ προηγχμένω* 3ίέλει και ευδοκεί' τχ δε πονηρά, κχι οντω* κχκχ, χτε π ροηγουμένω*, κτι επομένως &έλει' πχραχωρε7 Si τγ χύτε κσιω' το γαρ κχτχ βluv γίνομεναν å λογιχον, χδε αρετή. (ßasil. et Nyss. idem fere de natura mali habent; et Tertull. jam voluntatem duplicem innuit, qua? di stinctio ex Nostro ad Scholasticos ex. gr. Thomam et Pefr. Lomb. transivit. Inde orta est doctrina illa de volnntale beneplacili et signi, de prasdestinalione etc.) Recte autem Noster priedestiiiationis ideam definivit, in eo quod ipsa sua pra;scientia Dens non possit esse praedestinatus: πά,ντχ μίν προγινώσκει o Θεος, ä πχντχ Si προορίζει. προη/ινωοκει γχρ τχ εφ ημ7ν, χ προορίζει Si χυτά. χ γχρ $έλει την κχκίχν γί- VtcSxi, χδε βιχζετχι την χρετην' ωτε της 5είχς προγνωτιχη* κε\εΰσεω* έ'ργον δ προορισμο*. προορίζει Si τχ χκ εφ ημ7ν κχτχ την πρ 'ογνωσιν χυτίς. II, 3θ. (Augustinismus ecclesiss grascae, ut pelagianae, numquam placuit,»iec in Conf. Orth, aliquid certius hac de re occurrit. CeLerum, observan-
2 5 dum est, nullam apud Noslrum exsislere distinctionem inter actutr Providentia;: conservationem, concursum et gubernationem). Quod ad concursum, libertate humana salva, perlinet, attulit, II, 25.: auctorem omnium, qua; ab homine efficiuntur, vel actionum, nec esse Deum, malas enim actiones Deo tribuere nefas esse; nec necessitatem, quum actiones non ejusmodi sint, qua; eodem Semper modo se habeant; nec fatum, quia actiones sint res contingentes, nec necessario evenientes; nec riaturam, cujus opera sint Stirpes et animantia, nec fortunam, quum rara; et inopinatae liominum non sint actiones ; nec denique ca sum, quum non nisi inanimorum et brutorum eventus casu regantur. c.) De Deo triuno. (Est hicce apud Nostrum articulus in nuce quidem, quamvis nondum actu et forma, consummatus. Plurima; enirn et graves pugna; de doctrina trinilatis in eccl. grasca decerlata; sunt, et ansam (ex. gr. Greg. Naz., Theologo diclo, Nyss. et ßasi'l.) subti lioris bujus dogmalis explicalionis prasbuere. Scholastici, a Nostro excitati, huic articulo scientifice conslruendo impense incubuere. In Conf. Orth, forma arliculi absoluta esl). Trinus est Deus, utpote in essenti» (ουσία) urins, tres habens subsistendi modos vel personas (πρόσωπω, v- ποτχσεα}; Patris, Filii et Spuitus S.: εν τρισι τελείαΐ! υτίοτωαεσι,, άσυγχυτω! ηνωμένες, xul άδιατάτωί διαιραμένκΐ! ' I, 8. άμίριτος εν μεμερισμίνοιτ I, 8. äquales inter se sunt persona; trinitatis, δμοασιοι, quamvis per fecta persona unaqnasque exsistat. Una est essentia, actio: facultas, voluntas,- I, 8. έκε7 το μέν xotvov κκ! s'j πράγματt θεωρείται, Stot, το συναίδιον, και το ταυτον τη! ασίοΐ!, xul τη! Ii εργεία!, xul τα θελήματος, κ»i την τη! γνώμη! σύμπνοιαν, την τι της έ^ασίας, κ ut τη! δυνάμεως, και τη! άγα^ότητο! ταυτότητα' ακ είπον ομοιοτητα, αλλα ταυτότητα' xott το 5ν ε'ζάλμα τηδ κλήσεως. μία κίνησα των τριών υποτάσεων' I, ι q, μία xul η αυτη, k τgtis ομοίαι άλληλαt! 1, iq. υϊο i εν πατρι και πνευματι, xul πνεύμα εν πατρι xul υίω και πάτε, ρ εν υ'ιω και πνευματι, μηδεμιχ! γινομένης συναλοιφη!, η αυμφυρσεως, η συγχυσιως. φαμ.έν εκατόν των τριών τελείαν εχειν υπότασιν, 5'voe μη εκ τριών ατελών μίαν συνίδετον φΰσιν τελείων γνωρίσωμιν' σΰν^εσα γαρ άρχη διατάσεως' 1, 8. Trinitas antem sine eompositione est, ex tribus imperfectis personis perfecta persona non composita est; una enim est simplex snbstantia et essentia omni perfectione tribus superior et anterior, in perfeclis personis (I, 8. Cfr. Greg. Naz., Äthan., Basil.). Distinguuutur persona; characteribus, internis vel externis, personalibus: υποτωτικο/λ! ίδι'οτησι, άτινα αχ ασίω! εισϊ δηλωτικά, xal τηίπρος άλληλα σχέ σεως, καί τα της υπάρξεω! τρόπα, I, ι ο. εν.. μόναις ταΐ: υποτατίκαίΐ! ίδ'ιάτησι διαφε^οόυσ,ν αλλήλων αγίαι τρει$ υποτάσεί!' kx ασίκ, rf δέ χαρακτη=~
26 ftftxtg τηο islxs iitosrxfftus ustxigkrxs διχιτοΰμινοι, I, 8. IntemOB (^Tgonot vnåggttas*) notas has sunt: Patris χγεννησΐχ («ι'xg%ix, χπνευτίχ), Filii γενyj ισίχ, Spiritus S. ixnögtvffis. Notis etiam extevnis (Tgonot xnoxχλυφεωξ) distinguuntur. Sic Filio quidem soli competit incarnationis nota, nec Patri, nec S. S. (Cfr. Greg. Naz., Dionys.) III, 2. ο πχτηξ χχι to πνεύ μα το χγιον κχτ xsivx λόγον τη crxg*xtti τχ λογχ χεκοιιωνηχεν, ti μη *«τ«τχ θεοιτημείχς, xx' xxt tvsoxixv nxi βχλησιν, Irinitas, qu:e inter unitarismum Judasorum et Polytlieismum Elhuicorum xnediam et rectam lineam obtinet (I, 7. Cfr. Naz.Nyss.), ex S. S. probatur, imprimis Trisagio, quo cantu angelico ter sanctus celebratus est Deus, ut εξ χ, St χ et εν ψ (III, 10. Cfr. Greg. Naz., Äthan., Basilius xxi nxs ο των $ιο(ρνςων πχτέ ων xogos, fabulas etiam superstitiosas III, 11. de Iiymno trisagio e- narrat Noster) et ratione. Argumentum, duce Nyss., hoc est: quernadmodum homo λόγον (mentem et serrnonem) et igitur et spiritum (animam vitalem vel halitum) habeat, ita Deo esse necesse suum λόγον xxt πνεύμα, quas in eo ab hominum differant, quod sint substantiales, personas distinctas unius essentise di vina : O vtos toiwv ό tis y.xi yovos tos ovy. χλογόε έτι, Λ όγον Si ε'χων, αν* χνυποτχτον Vite, ουκ xg^xytvov τχ tiv χι, åsi πανσόμενον. χ γχξ ην ό tos λογοί.... λογον χκ έξω χυτχ χωgovvtx, αλλ εν χυτια χει οντχ. πχ γχξ εται, ε'ζω γ,γομενοο;. τφ μεν υφε- Τχνχι καθ' εαυτόν, S<ijf)jTxi πgos έχηνον Trug χ την νποτχσιν έ'χει... χκετι παντΰπχσΐν t'rtgos έτι nugot τον νουν, αλλ«κ«τα την φνσιν έ'ν ων, ετ'ξον έτι τω υποκειμέιω' I, 6. Δ>? Si τον λογον χχι πνιυμχ έ'χειν.. Χ πνοην χινηο- Τχτον,. y.ots' όμοιοτητχ τχ ημετέξχ nvtvy-itos.. χλλχ Svvay-iv xaiwstj, αυ τήν εαυτή; εν istx^xcvj υποτχσει θεωςουμένην, χχι τχ πχτ gos ηgotξχομένν,ν, χχι εν τψ λ.όγφ ανχπχνομένην, και χυτχ χτχν έκφχντικην, xtt xxgit$%vui τχ θιχ εν <p ε?', χχι τχ λόγχ, φ TuynugoyxgTt7, όυνχμενην, χτε ngos το ανvnugktov χνχχεομένην, αλλα καθ1 ομοιότητα τχ λογχ καθ' υποτχσιν χσχν, ζώ οχν, ngoxigtttxsv, χυτοχίνητον, εvεgγov, πάντοτε το α,γαάον θελχσχν, χχι ngos πχσχν ngostotv, oivsgoyov εχχσχν τγ βχλησιι την Svvxytv, μήτε xgx^v εχχοκν μήτε rixos. χ γα-g ενέλε'φε noti τω nxrgi λογοί, χτε τω λογιρ πνιυμχ I, η, Jam ad personas redeamus. Credimus in Patrem (Cfr. Naz.): Iis ενχ πχτέςχ, την πχντων xgfflv χχι χιτίαν' χχ εκ tivos γιννη^εντχ' αναιτιον Si χχι χγίννητον μόνον inxg%0vtx' πχντων yiv ποιητην ' ivos Si μόνχ πχ- Τigx φΰσει τχ μονογινχι υιχ χυτχ, xvgix Si, χχι ιχ, χχι outtjgos ημων I. Χ. χχι ngoßoxix τχ πχνχγίχ πνεύματος. I, 8. CredimUS in FiliuTIL (Naz.): tis ενχ υιον τχ εχ, τον μονογενή, τον xvgiov ημων I. Χ., τον εχ τχ tixtgos γεννηθέντα ngo πχντων των χιωνων, φωο εκ φωτοε, Qiov χληθινον εχ f* χληθινχ' γεννηθέντα, χ ποιηθέντχ, όμοχσιον τφ πχτgi, Si χ τχ πχντχ ε- γένιτο.. xpcgovos χχι oiyxg%os χυτχ η γέννησιο' χ γxg έκ τχ μη ovros tis το
2 7 ιίνχι ποΐξϊΐχι5ίΐ o vtos rx Θιχ, ro απαύγασμα rys froiys, o χαξχκτόξ rys rx πχτξόε υποτάσιως, y ζώσα σοφία και frΰναμις, o λογοε o ίνυπότατos a x&iufrys >tut τιλιίχ, και ζώσα ιικων τχ χοξατχ Θϋ' αλλ uti yv συν τΰί nurξ] κχι εν χυτό),,. χ γχξ yv nori ο Πχτόξ, ert ουκ yv ο T/ös * αλλ' χμχ πατόξ, χμχ Tios... Hary ξ γχξ sktos υιχ χκ uv K7^y$ii'y', ti fri yv μτ) ε'χων υιον, χκ yv πxry ξ' και it μετα τχυτχ εσχεν υιον... irguiry ix τχ μό thxi nuryg tts το yivia^ui Tturyg' οπεξ nuffys βϊ.αν^μ'ιαί tri χχλεπωτίξον'. I, B. Coa3- ternus est filius Patri, ut luci ignis (Cfr. Nyss. et Cyrill.): ωσπίξ χμχ το πυ, και χμχ το ii χυτχ φωί '.. ωσπεξ το φως εκ τχ πυξός uti γιννωμινον, att iv χμτψ.. c vios τχ Θ/χ... ix Πχτξοε yivvybtis χχωξίτως, κχι iv χυτψ Mtvouv x/t, εχει ifriav υπότχσιν πχξχ ryv τχ ΊΊχτξος' I, 8. j Cjliod probatur t-x immutabililate Patris, ex quo genitus, non creatus est: ti μϊ) ii Χξχνί frxfxtv \ τον υιον πξουπκξχιιν τΐο πχτξί ii χυτχ γιγιvvyμίvov, Τξθ ' <7 η\ nyv rys τχ πατξος νποσχσεως παρειεοιγομεν' οτι μy ων πxτyξ υτίξον 3/ ιγίνιτο C \ c/ \ r* ~ / \ πxτyξ' y γχξ κτισιε, ti και μετχ ταύτα γίγονιν, αλλ χκ εκ rys τχ t χσtus* εκ fri τχ μy ovtos tis το ιίνχι 3ελκσει κχι frυν χμ ε ι χυτχ πχξ%χ3ν '.. yivvyats is't το ix Tys χαίχε τχ γ/ννωντοε π ξοχγεσ3χι το γιννωμενον ομοιον κατ χσίχν I, 8. Diligenter cavendum, ne perperam inlerpretemur sententiam : Patrem esse principium filii, eoque majorem, quippe in qua sententia neutiquam innuatur ulla temporis ratio aut prasstantioris naturas: πχντχ offx εχιι o πχτyg, χυτχ εισι, πλν\ν rys xytvvyaixs, yrts χ σνμχίνιι xaixs 'ιχφοξχν, xfri xi'uομχ, χλλχ τξοπον υπχξ^ωε. οίσπίξ κχι ο Afrxμ χ ytvvyros ων' πλάσμα γχξ is11 τ χ Θ ex κχι ο Σ^θ- ytvvyris' υιόε γχξ εσιν Α ό χμ' I, 8. Ε ι fri λίγομιν τον πχτερχ χρχ^ν ιίνχι τχ υix κχι μιίζονα, χ πξοτίξευιιν χυτον τ χ υιχ χξονιρ, y φυσιι υπίξφχίνομιν... xfri xxsfr ετίξόΐί τι, ti μy κχτχ το αυτιον τχτίτιν, οτι ο vios εκ τχ πχτξοε iytvvydy, κχι χ% ο πχτζξ ix τ χ υιχ* κχι οτι ο πχτ νιξ xvtios is'i τχ υιχ φυαικωε* ωσπίξ χκ ix τον φωτο5 το πυξ φχαεν πξοίξχεσάχι, χλχχ το φως μάλλον εκ του πυξός' Ι, 8. Omnia per Filium fecit Pater, non ut per instrumentum: \iyoμιν τον πχτεξχ πχντχ οσχ ποιιΐ, frtx τχ μονογενούς χυτχ υιχ ποιιΐν, ου% ws fri οργανχ λιιτχξγικ,ζ, χλλχ φυσικές κχι ενυποτοίτχ frυvάμsωs I, 8. Credimus in Spiritum Sanclum: πιτιυομιν κχι tis εν πνιυμχ όίγιον, τό κΰξίον και ζωοποιον' το εκ τχ Πχτξοε εχποξιυομινον, xxi εν υιω χνχπχυόμtvov τό τω Πχτξΐ κχι Ύιιρ συμπξοεκυνχμινον κχι cn>vfrΰiuζoμsvov, ws όμοχσιόν τι κχι auvuifrtov' το εκ Θιχ πνεύμα, το eosis, τό νγεμονικόν, Tyv nyyyv Tys σοφία! 1 7 l~c < 1 \ r~ l > > κχι atys, κχι τχ χγιχσμχ vyeov συν πχτξΐ κχι υιω υπχξχον και Πξοςχγοξΐυομινον' 'χκτιτον, πλyξis, fryμι$ξyόv, πχντοχξχτοξίκόν, παντο$ΰναμον, χπιιξοίυνχμον, ϋισπάζον πxays κτίσεως, χ ίίεσποζόμινον διουν, χ Βιχμινον* πλή ξουν, χ πλyξxμsvov' μετεχομινον, χ μετεχον χγιχζον, χχ χγιχζόμινον* πχξάxxyrov... κχτχ πχντχ ομοιον τιξ πατξϊ κχι νιψ' εκ τχ IΙατξός εκποξίνόμινον..
528 Tiui Si Tis (/.ttititso^tvov ) μιτχλχμβχνόμινον υπό vtxcfrjs xrtfftuif-,, 1 tv til» νποτάσιι νπχξχον, οίχωξί^ον κχι χνικφοίτητον nxvgos κχι νιχ, κχι t,. O/ C \ Λ C C \ λ ^ 5 t η* j/ \ / vrxvτχ έχον otrx εχει ο πχτη κ or«ο vios, πλην xyivvfjtrixs κχι τη! ygvvtjaiws. I, 8., qui non ex filio procedit, sed, quasi spiendor solis per radium ejusdem, ex Patre per Filium (Cfr. Maxim., Greg, et pl.): νίχ ηνινμχ, χχ eis t χντχ, αλλ' ws Si χντχ εκ τχ πχτ^αν ικτοξίνο ytvov. y.ovos yx <xvrios ο πχτηξι. I, 12. ηνινμχ.. ix τχ νϊχ.. χ λίγομιν' ηνινμχ JV Τιχ όνομχζομιν' I, 8. (Synodus Toletana 58g Synrbolo Nie. - Gonst. addidit verba et jilio; fuerunt quidem nonnulli palres grasci, ex. gr. Mar cellus, qui formula eadem uterentur, sed ecclesia grasca, et quidem Conf. Orth., symbolicas auetoritatis ope, eandem magis magtsque repudiavit. 'Εκ μόνχ τον notrgos sonant verba Conf. Orlli.; Nostri autem formula Siw vi o v mediam quandam innuit sententiam, qua, argumentis peculiaribus, ab illo hoc loco non citatis, niti solent. Ejus igitur lestimonium Cyrillus Lucaris et pars demum eccl. grsecas latinizans, ex. gr. Joh. Beccus, acceptarunt). II. Anthropologin. Homo est an i mal., anima el corpore constans. (Quia facultates utriusque et naturam exponendi officium est anatomias, physiologias et psycbologias, nec vero Dogmalices, quidquid ejusmodi ex Aristotele, Nemesio: de nat. horn., Maxim. Conf.: de anima et aliis sumserit, hoc loco prastereamus. Definitionem repetere animi sufficial): φνχη τοίννν is"i v χσίχ ζχτχ, χπλη κχι xawixros, σωμχτικο7ς οφθαλμοί.s kxt οικείχν φίσιν xogxros, u^oivxros, λογική κχι voigx... κντιξχίίοι, σιλητ<κυ) rt, κχι ενίξγητιχη, τξίττη, ήτοι ε$ι7ιοτξεπτos, οτι κχι κτιτη' 1ί, 12. Ηοηιο, nuper creatus, in Paradiso, et sensibili et spirituali, collocatus esl: <, c J/ Λ J Λ < < / * < " y < ' c ' ωσπι o xvjgwnos unjtjros χμχ κχι νοητοί... χτω κχι το τοντχ ιίξωτχτον τίμινο* χίσάητόν χμχ κχι νοητον.. II, ii. (Sententias inter se contrarias Patrum, quos auetores secutus est Noster, hoc loco, ut interdum, conciliavit, quum quid verum esset eligere et eruere ipse non valeret.) In Paradiso floruit lignum scientias, quo per teutationem, inde excitandam, homo natura? sua? conscius evaderet: το τηε τχ κχλχ τι κχι κχκχ yvwffiws ξνλον... ετιν η τ Zs olxtlxs iniyvwois φνσιωε. II, 11. Crea * tus est homo, Dei gvatia, non natura, immortalis: x$xvxrost χ φύσει, αλλ«χχξίτι. II, 3., ad imaginem et ad similitudinem Dei (inter quas jam Alexandrini distinxerunt): φνχην λογικών κχι νοιρχν... Silxv εικόνα φχιuév' το Si xxs' βμοίωσιν την τ^ί χξετηε κχτχ το ίννχτον όμolwtnv. II, 12.J libero arbitrio ornatus, ne in natura quid esset peccandi incitamen-,tum: εποίητι χντον\ φΰσιι χνχμχξτητον κχι,$ιλησιΐ χντιξχσιον' χνχμχξτητον. ο. χχ as μη ίπιϊιχόμινον αμχχτίχν' μόνον γ<* το ätiov χμχξτ'ιχ* Islv xve-