1 ΟΔΥΣΣΕΙΑΣ Α Ἄνδρα µοι ἔννεπε, Μοῦσα, πολύτροπον, ὃς µάλα πολλὰ πλάγχθη, ἐπεὶ Τροίης ἱερὸν πτολίεθρον ἔπερσε πολλῶν δ ἀνθρώπων ἴδεν ἄστεα καὶ νόον ἔγνω, πολλὰ δ ὅ γ ἐν πόντῳ πάθεν ἄλγεα ὃν κατὰ θυµόν, ἀρνύµενος ἥν τε ψυχὴν καὶ νόστον ἑταίρων. 5 ἀλλ οὐδ ὧς ἑτάρους ἐῤῥύσατο, ἱέµενός περ αὐτῶν γὰρ σφετέρῃσιν ἀτασθαλίῃσιν ὄλοντο, νήπιοι, οἳ κατὰ βοῦς Ὑπερίονος Ἠελίοιο ἤσθιον αὐτὰρ ὁ τοῖσιν ἀφείλετο νόστιµον ἦµαρ. τῶν ἁµόθεν γε, θεά, θύγατερ Διός, εἰπὲ καὶ ἡµῖν. 10 Ἔνθ ἄλλοι µὲν πάντες, ὅσοι φύγον αἰπὺν ὄλεθρον, οἴκοι ἔσαν, πόλεµόν τε πεφευγότες ἠδὲ θάλασσαν τὸν δ οἶον, νόστου κεχρηµένον ἠδὲ γυναικός, 3 νόον vulg. : νόµον Zenod. 1. ἄνδρα: de man ; H. gebruikt het lidwoord (ὁ, ἡ, τό) vrijwel alleen als pron. demonstr. ἔννεπε: ἐν(ν)έπω, aor. ἔνισπον - zeggen, vertellen. πολύτροπον: vindingrijk (2 x). 2. πλάγχθη: aor. v. πλάζοµαι - dolen, zwerven; het act. πλάζω - slaan, uit de koers drijven. Τροίης πτολίεθρον: de genit. vlg. AHC als in la ville de Paris. ἔπερσε: aor. v. πέρθω, aor. ἔπερσα of ἔπραθον - verwoesten. 4. ὅ: hij. ὃν: ὅς (< σϝος, lat. suus) zijn. 5. ἀρνύµενος: ἄρνυµαι, aor. ἠρόµην en ἠράµην - (proberen te) verwerven. ἥν τε ψυχὴν καὶ νόστον ἑταίρων: geformuleerd alsof ψυχὴν alleen bij ἥν hoort en νόστον alleen bij ἑταίρων, terwijl het gaat om de ψυχὴν καὶ νόστον van zowel Odysseus als van zijn makkers. ἥν: zie aant. bij ὃν in vs. 4. 6. ἀλλ οὐδ ὧς: maar toch niet. ἐῤῥύσατο: aor. v. ῥύοµαι - redden, beschermen. ἱέµενός περ: concessief. ἱέµενός: ἵεµαι - streven, verlangen. 7. σφετέρῃσιν ἀτασθαλίῃσιν: door eigen lichtzinnigheden. 8. κατὰ 9 ἤσθιον: tmesis. Ὑπερίονος Ἠελίοιο: van Helius Hyperion ; Hyperion is een bijnaam van de zonnegod Helius. 10. ἁµόθεν: van enig punt af. θεά θύγατερ Διός: de in vs. 1 aangeroepen Muze. 11. φύγον: φύγειν (aor.) betekent ontkomen, φεύγειν proberen te ontkomen, vluchten. 12. οἴκοι: thuis ; oude locativus gebruikt als adverbium. 13. οἶον: οἶος - één, alleen. νόστου: behouden terugkeer, thuisreis, thuiskomst. κεχρηµένον: missend, verlangend naar.
2 2 HOMERI νύµφη πότνι ἔρυκε Καλυψώ, δῖα θεάων, ἐν σπέεσι γλαφυροῖσι, λιλαιοµένη πόσιν εἶναι. ἀλλ ὅτε δὴ ἔτος ἦλθε περιπλοµένων ἐνιαυτῶν, τῷ οἱ ἐπεκλώσαντο θεοὶ οἶκόνδε νέεσθαι, εἰς Ἰθάκην, οὐδ ἔνθα πεφυγµένος ἦεν ἀέθλων καὶ µετὰ οἷσι φίλοισι θεοὶ δ ἐλέαιρον ἅπαντες νόσφι Ποσειδάωνος ὁ δ ἀσπερχὲς µενέαινεν ἀντιθέῳ Ὀδυσῆϊ πάρος ἣν γαῖαν ἱκέσθαι. ἀλλ ὁ µὲν Αἰθίοπας µετεκίαθε τηλόθ ἐόντας, Αἰθίοπας, τοὶ διχθὰ δεδαίαται, ἔσχατοι ἀνδρῶν, οἱ µὲν δυσοµένου Ὑπερίονος, οἱ δ ἀνιόντος, ἀντιόων ταύρων τε καὶ ἀρνειῶν ἑκατόµβης. ἔνθ ὅ γε τέρπετο δαιτὶ παρήµενος οἱ δὲ δὴ ἄλλοι Ζηνὸς ἐνὶ µεγάροισιν Ὀλυµπίου ἁθρόοι ἦσαν. τοῖσι δὲ µύθων ἦρχε πατὴρ ἀνδρῶν τε θεῶν τε µνήσατο γὰρ κατὰ θυµὸν ἀµύµονος Αἰγίσθοιο, 14 29 15 20 25 25 ἀντιόων vulg., edd. nonn. (Allen, St., ATM, Br-Sp) : ἀντιάων AHC 15. λιλαιοµένη πόσιν εἶναι: sc. αὐτόν. 16. περιπλοµένων ἐνιαυτῶν: in de kringloop der jaren, genit. absol., formulaire wending. 17. τῷ οἱ: Attisch ἐν ᾧ αὐτῷ. ἐπεκλώσαντο: aor. v. ἐπικλώθω - toespinnen, beschikken (8 x). 18. ἀέθλων: ἄεθλος - wedstrijd, moeite; ἄεθλον - wedstrijd, kampprijs. 20. ἀσπερχὲς: - ijverig, hevig, vurig (5 x). µενέαινεν: µενεαίνω - 1. vurig verlangen; 2. vertoornd zijn. 21. ἣν: oorspr. σϝήν, Lat. suam. ἱκέσθαι: logisch subject is Odysseus. 22. µετεκίαθε: µετακίνυµαι, aor. µετεκίαθον - 1. later komen; 2. gaan naar. 23. διχθὰ: = δίχα - in tweeën, in twee delen. δεδαίαται: zijn gedeeld / gesplitst ; voor -νται en -ντο bij H. doorgaans -αται en -ατο (α als gevocaliseerde ν). 24. δυσοµένου: zou naar de vorm gezien een part. fut. kunnen zijn, is echter een part. aor., z.g.n. aoristus mixtus, cf. γ 487 δύσετο τ ἠέλιος. 25. ἀντιόων: bij ὁ µὲν in vs. 22 (Poseidon); om deel te nemen aan (cum genit.); is, ongeacht of men ἀντιόων leest of ἀντιάων, een part. fut., naar de vorm identiek aan het part. praes; conservering op schrift van het Homerische epos zoals wij dat kennen vond plaats in een Attisch taalmilieu waar contractie van άω tot ῶ de norm was; wat de klank betreft volgt het epos de contractieregel, maar om wille van het metrum vaak zonder reductie van de lettergrepen; vandaar όω i.p.v. άω of ῶ; dit verschijnsel wordt diectasis of metrische Dehnung genoemd. 26. οἱ δὲ δὴ ἄλλοι: sc. θεοί, d.w.z. allen behalve Poseidon. 29. ἀµύµονος: ἀµύµων - onberispelijk; daar Aegisthus een erkende schurk
3 30 52 ODYSSEIAS I 3 τόν ῥ Ἀγαµεµνονίδης τηλεκλυτὸς ἔκταν Ὀρέστης τοῦ ὅ γ ἐπιµνησθεὶς ἔπε ἀθανάτοισι µετηύδα «Ὢ πόποι, οἷον δή νυ θεοὺς βροτοὶ αἰτιόωνται. ἐξ ἡµέων γάρ φασι κάκ ἔµµεναι οἱ δὲ καὶ αὐτοὶ σφῇσιν ἀτασθαλίῃσιν ὑπὲρ µόρον ἄλγε ἔχουσιν, ὡς καὶ νῦν Αἴγισθος ὑπὲρ µόρον Ἀτρεΐδαο γῆµ ἄλοχον µνηστήν, τὸν δ ἔκτανε νοστήσαντα, εἰδὼς αἰπὺν ὄλεθρον, ἐπεὶ πρό οἱ εἴποµεν ἡµεῖς, Ἑρµείαν πέµψαντες, ἐΰσκοπον Ἀργεϊφόντην, µήτ αὐτὸν κτεῖναι µήτε µνάασθαι ἄκοιτιν ἐκ γὰρ Ὀρέσταο τίσις ἔσσεται Ἀτρεΐδαο, ὁππότ ἂν ἡβήσῃ τε καὶ ἧς ἱµείρεται αἴης. ὣς ἔφαθ Ἑρµείας, ἀλλ οὐ φρένας Αἰγίσθοιο πεῖθ ἀγαθὰ φρονέων νῦν δ ἁθρόα πάντ ἀπέτεισε.» Τὸν δ ἠµείβετ ἔπειτα θεὰ γλαυκῶπις Ἀθήνη «Ὦ πάτερ ἡµέτερε Κρονίδη, ὕπατε κρειόντων, καὶ λίην κεῖνός γε ἐοικότι κεῖται ὀλέθρῳ, ὡς ἀπόλοιτο καὶ ἄλλος ὅτις τοιαῦτά γε ῥέζοι. ἀλλά µοι ἀµφ Ὀδυσῆϊ δαΐφρονι δαίεται ἦτορ, δυσµόρῳ, ὃς δὴ δηθὰ φίλων ἄπο πήµατα πάσχει νήσῳ ἐν ἀµφιρύτῃ, ὅθι τ ὀµφαλός ἐστι θαλάσσης, νῆσος δενδρήεσσα, θεὰ δ ἐν δώµατα ναίει, Ἄτλαντος θυγάτηρ ὀλοόφρονος, ὅς τε θαλάσσης 30 39 κτεῖναι Laur. 32, 24 : κτείνειν vulg. ἱµείρεται vulg. : ἐπιβήσεται codd. nonn. 35 40 45 50 41 τε καὶ vulg. : καὶ Allen c. codd. q. was, moet worden aangenomen dat het adjectief slechts het uiterlijk, niet de morele kwaliteit beschrijft; andere verklaring: het epitheton is louter formulair; ironisch gebruik is niet in de geest van het epos. 30. τηλεκλυτὸς: - wijd vermaard (2 x). 34. ὑπὲρ µόρον: = ὑπὲρ µοῖραν = ὑπὲρ αἶσαν. 37. ἐπεὶ : de bijzin verklaart εἰδώς. 39. µνάασθαι: i.p.v. µνάεσθαι; cf. aant. op ἀντιόων in vs. 25. 41. ἱµείρεται: zou naar de vorm gezien ind. praes. kunnen zijn (cf. vs. 59), is echter coni. aor.; dat de coni. aor. naar de vorm niet is te onderscheiden van een ind. fut. is zeer frequent, identieke vormen voor coni. aor. en ind. praes. zijn zeldzaam. 52. ὀλοόφρονος: ὀλοόφρων - kwaadaardig; als kwalificatie van Atlas niet goed te begrijpen.
4 4 HOMERI 53 76 πάσης βένθεα οἶδεν, ἔχει δέ τε κίονας αὐτὸς µακράς, αἳ γαῖάν τε καὶ οὐρανὸν ἀµφὶς ἔχουσι. τοῦ θυγάτηρ δύστηνον ὀδυρόµενον κατερύκει, αἰεὶ δὲ µαλακοῖσι καὶ αἱµυλίοισι λόγοισι θέλγει, ὅπως Ἰθάκης ἐπιλήσεται αὐτὰρ Ὀδυσσεύς, ἱέµενος καὶ καπνὸν ἀποθρῴσκοντα νοῆσαι ἧς γαίης, θανέειν ἱµείρεται. οὐδέ νυ σοί περ ἐντρέπεται φίλον ἦτορ, Ὀλύµπιε; οὔ νύ τ Ὀδυσσεὺς Ἀργείων παρὰ νηυσὶ χαρίζετο ἱερὰ ῥέζων Τροίῃ ἐν εὐρείῃ; τί νύ οἱ τόσον ὠδύσαο, Ζεῦ;» Τὴν δ ἀπαµειβόµενος προσέφη νεφεληγερέτα Ζεύς «Τέκνον ἐµόν, ποῖόν σε ἔπος φύγεν ἕρκος ὀδόντων. πῶς ἂν ἔπειτ Ὀδυσῆος ἐγὼ θείοιο λαθοίµην, ὃς περὶ µὲν νόον ἐστὶ βροτῶν, περὶ δ ἱρὰ θεοῖσιν ἀθανάτοισιν ἔδωκε, τοὶ οὐρανὸν εὐρὺν ἔχουσιν; ἀλλὰ Ποσειδάων γαιήοχος ἀσκελὲς αἰὲν Κύκλωπος κεχόλωται, ὃν ὀφθαλµοῦ ἀλάωσεν, ἀντίθεον Πολύφηµον, ὅου κράτος ἐστὶ µέγιστον πᾶσιν Κυκλώπεσσι Θόωσα δέ µιν τέκε νύµφη, Φόρκυνος θυγάτηρ, ἁλὸς ἀτρυγέτοιο µέδοντος, ἐν σπέεσι γλαφυροῖσι Ποσειδάωνι µιγεῖσα. ἐκ τοῦ δὴ Ὀδυσῆα Ποσειδάων ἐνοσίχθων οὔ τι κατακτείνει, πλάζει δ ἀπὸ πατρίδος αἴης. ἀλλ ἄγεθ ἡµεῖς οἵδε περιφραζώµεθα πάντες 55 60 65 70 75 56. αἱµυλίοισι: αἱµύλιος - vriendelijk, vleiend (betekenis onzeker). 57. θέλγει: de conatu. ὅπως ἐπιλήσεται: indic. fut. in finale bijzin is uitzonderlijk. 58. καὶ: al was het maar. 60. φίλον ἦτορ: de betekenis van φίλος is zeer vaak afgevlakt tot pronomen possessivum. τ : = τοι; = τε vlg. Ruijgh. 62. ὠδύσαο: ὀδύσσοµαι - vertoornd zijn. 66. περὶ1 ἐστὶ: tmesis; περιεῖναι + genit. - overtreffen. περὶ2: adverbiaal meer dan anderen. 68. ἀσκελὲς: onbedaarlijk (2 x), verg. ἀσπερχὲς hevig in vs. 20. 69. ἀλάωσεν: ἀλαόω - blind maken (2 x). 72. ἁλὸς ἀτρυγέτοιο: van de oneindige zee pleegt men te vertalen, al is de betekenis eigenlijk niet bekend. µέδοντος: µέδων - vorst, heerser. 75. οὔ τι κατακτείνει: doodt weliswaar niet. πλάζει ἀπὸ: houdt verwijderd van. 76. ἡµεῖς οἵδε: wij hier.
5 77 93 ODYSSEIAS I νόστον, ὅπως ἔλθῃσι Ποσειδάων δὲ µεθήσει ὃν χόλον οὐ µὲν γάρ τι δυνήσεται ἀντία πάντων ἀθανάτων ἀέκητι θεῶν ἐριδαινέµεν οἶος.» Τὸν δ ἠµείβετ ἔπειτα θεὰ γλαυκῶπις Ἀθήνη «Ὦ πάτερ ἡµέτερε Κρονίδη, ὕπατε κρειόντων, εἰ µὲν δὴ νῦν τοῦτο φίλον µακάρεσσι θεοῖσι, νοστῆσαι Ὀδυσῆα πολύφρονα ὅνδε δόµονδε, Ἑρµείαν µὲν ἔπειτα, διάκτορον Ἀργεϊφόντην, νῆσον ἐς Ὠγυγίην ὀτρύνοµεν, ὄφρα τάχιστα νύµφῃ ἐϋπλοκάµῳ εἴπῃ νηµερτέα βουλήν, νόστον Ὀδυσσῆος ταλασίφρονος, ὥς κε νέηται. αὐτὰρ ἐγὼν Ἰθάκηνδ ἐσελεύσοµαι, ὄφρα οἱ υἱὸν µᾶλλον ἐποτρύνω καί οἱ µένος ἐν φρεσὶ θείω, εἰς ἀγορὴν καλέσαντα κάρη κοµόωντας Ἀχαιοὺς πᾶσι µνηστήρεσσιν ἀπειπέµεν, οἵ τέ οἱ αἰεὶ µῆλ ἁδινὰ σφάζουσι καὶ εἰλίποδας ἕλικας βοῦς. πέµψω δ ἐς Σπάρτην τε καὶ ἐς Πύλον ἠµαθόεντα 83 πολύφρονα codd. nonn. : δαΐφρονα cett. Ἰθάκηνδε ἐλεύσοµαι Monro c. codd. nonn. 5 80 85 90 88 Ἰθάκηνδ ἐσελεύσοµαι vulg. : 77. νόστον ὅπως ἔλθῃσι: cf. νόστον ὥς κε νέηται in vs. 87. 84. διάκτορον: vast epitheton bij Hermes; betekenis onbekend, misschien overbrenger sc. van zielen naar de Hades, vlg. anderen uitdeler van geschenken. 85. ὀτρύνοµεν: conj. aor. met korte themavocaal. De aor. van ὀτρύνω is ὄτρυνα of ὤτρυνα. Naar de vorm kan ὀτρύνοµεν praes. of imperf. indicat. zijn of conj. aor.; het fut. is ὀτρυνέω. 86. νηµερτέα βουλήν: onfeilbaar raadsbesluit. 87. νόστον ὥς κε νέηται: = νόστον ὅπως ἔλθῃσι in vs. 77. 88. Ἰθάκηνδ ἐσελεύσοµαι: vlg. S. West één van de antieke conjecturen om de hiaat in het door haar geprefereerde Ἰθάκηνδε ἐλεύσοµαι te vermijden; op de caesuur zou tegen een hiaat geen bezwaar bestaan; maar wie hier een caesuur leest doet of woorden klanken zijn zonder betekenis. οἱ υἱὸν: zijn zoon ; de dativ. van het pron. pers. wordt zeer frequent gebruikt als pron. poss. 90. καλέσαντα: bij οἱ in vs. 89; normale casusverschuiving. κάρη κοµόωντας Ἀχαιοὺς: vrije Grieken onderscheidden zich van slaven en barbaren door knippen en scheren achterwege te laten. Ἀχαιοὺς passen in het metrum, Ἰθακησίους niet. 91. ἀπειπέµεν: zeggen waar het op staat, duidelijk zijn mening geven ; bij Hom. nog net niet verbieden zoals in het latere en huidige Grieks. 92. ἁδινὰ: betekenis onzeker, misschien samenscholend, opeendringend, vlg. anderen blatend, krijsend.
6 6 HOMERI 94 105 νόστον πευσόµενον πατρὸς φίλου, ἤν που ἀκούσῃ, ἠδ ἵνα µιν κλέος ἐσθλὸν ἐν ἀνθρώποισιν ἔχῃσιν.» Ὣς εἰποῦσ ὑπὸ ποσσὶν ἐδήσατο καλὰ πέδιλα, ἀµβρόσια χρύσεια, τά µιν φέρον ἠµὲν ἐφ ὑγρὴν ἠδ ἐπ ἀπείρονα γαῖαν ἅµα πνοιῇσ ἀνέµοιο. εἵλετο δ ἄλκιµον ἔγχος, ἀκαχµένον ὀξέϊ χαλκῷ, βριθὺ µέγα στιβαρόν, τῷ δάµνησι στίχας ἀνδρῶν ἡρώων, τοῖσίν τε κοτέσσεται ὀβριµοπάτρη, βῆ δὲ κατ Οὐλύµποιο καρήνων ἀΐξασα, στῆ δ Ἰθάκης ἐνὶ δήµῳ ἐπὶ προθύροισ Ὀδυσῆος, οὐδοῦ ἐπ αὐλείου παλάµῃ δ ἔχε χάλκεον ἔγχος, εἰδοµένη ξείνῳ, Ταφίων ἡγήτορι, Μέντῃ. 95 100 105 Wil je ook de volgende 339 verzen van het eerste boek van de Odyssee lezen? Stuur mij dan een mailtje. 93. Πύλον ἠµαθόεντα: het zandige Pylus ; epitheton alleen in deze combinatie. 97. ἀµβρόσια: ἀµβρόσιος - goddelijk, onsterfelijk (α-privans). 101. κοτέσσεται: coni. aor. van κοτέοµαι - vertoornd zijn; coniunctivus generalis zonder κέν of ἄν. 104. οὐδοῦ: οὐδός, ὁ - drempel; οὖδας, τό - bodem; het is zaak beide woorden goed te onderscheiden omdat niet alleen de vormen een zekere gelijkenis hebben, maar de context niet altijd duidelijk maakt om welk van beide het gaat.